Érzések viharában!

 

Ez az év sok mindenre megtanitott...

Ne bízz meg az emberekbe! - Leginkább ez vezérel most már...

Az év áprilisába vége lett valaminek, ami lehet sose volt az enyém, de átéltem, megéltem, és éreztem hogy van szívem, lelkem, érzéseim és élek.

Azóta csak tengődöm, keresek valakit, aki lehet sose jön el...

Aztán rájöttem...

Nem keresem tovább, majd rám talál, vagyis egymásra találunk ha itt van az ideje. Nem érdemes sürgetni a dolgokat, hiszen mindennek meg van az oka. Sok embert megismertem ebben az évben, és sok barátot szereztem, és ami a legfontosabb hogy megtaláltam a lelki társam... Ő lett az én Tesókám! Én erősítem őt, ő támogat engem, de ez nem szerelem... Ez egy igazi szeretet, amit két tesó meg él... Örülünk egymás boldogságának, és együtt sírunk a boldogtalanságba... Szeretlek Öcsikém!

Volt hogy kinyilt egy ajtó, de ugyan olyan gyorsan be is záródott, és van hogy én zártam be ajtókat... Ahová nem vezet út oda nem mindig érdemes el menni, de van hogy meg kell vele próbálkozni és élni minden lehetőséggel. Éljük az életünk, hisz mi vagyunk az életünk főszereplői! :)

Annyi ember, annyi arc... Keresve, kutatva, már időnként azt érezni hogy a szerelem lángja pislákol, és akkor vége... Ugye rohan a világ, pedig nem kellene az érzéseinknek is rohannia utánunk. Magunkba kell időnként nézni, summázni a dolgokat... Átgondolni, mérlegelni... És nem biztos hogy jutunk előrébb de már tisztábban látunk, hiszen ha nem döntünk akkor is döntünk...

Itt vagyunk augusztus... Még mindig egyedül... Esély mindenkinek jár, de van aki nem él vele, vagy már nem tud élni vele, vagy eljátsza és van hogy én játszom el... Játék az élet, de a döntéseink van hogy egy életre szólnak. Mit hoz a hónap? Mit hoz még az év? Jó lenne tudni...

Most jutottam el az érzéseimmel egy olyan pontra, mikor már nem mosolygok mindig szívből... És ez baj... Nagyon nagy baj...

Ezért leültem és gépelni kezdtem, a végén vissza se olvasom, csak mentem és olvassa helyettem a nagyvilág... :) Ki írom magamból a fájdalmat és az örömet is, és az álarcom lassan lehullik rólam...

De előtte van még valami amit meg kell említenem... Vagyis valakik... Akik még tartják bennem a lelket akiknek igazi a mosolyom és a könnyeim is... Köszönöm lányok! Mindent és mindig! Ha ti nem lennétek minden nehezebb lenne!  Szeretlek benneteket!!!

Oldal: Érzések viharában
Kendőzetlenül! - © 2008 - 2024 - kendozetlenul.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat