Reménytelenség!
Sok mindent nem szeretnék írni ide, de muszály megemlítenem.
A Reménytelenség egy igen erős érzés, amit nem szabad hagyni eluralkodni magunkon! Túl kell lépni a dolgokon! Én is voltam már Reménytelen, akkor született egy versem amit Drámának neveztem el! Lehet egy kicsit erősre sikeredett, de abban a pillanatba így éreztem magam, és ezzel az érzéssel sajnos nem vagyok egyedül a világba.
Dráma!
Minden bizonytalan, minden keserű.
A magány nyomaszt, téged legbelül.
Ha úgy érzed nincs válasz a kérdésekre,
Ha úgy érzed nincs megoldás,
Tehetettlenségedbe fulladva,
A lehetettlen kín bedarál.
Átok van átkozott szavakon
Az igazság még fáj,
Lelked mélyén csak azt érzed
Legyen véged már.